A shrug

A horgolással foglalkozó oldalakat böngészve felkeltette az érdeklődésemet egy igen látványos ruhadarab.
Szerelem volt, első látásra, minek hatására  nyomban elköteleződtem a shrug mellett.
El kell készítenem!- szólalt meg a jól ismert belső hang, ami aztán űzött és hajszolt, amíg el nem készült a hatalmas méretű nagyinégyzet.
Közben azért kértem tanácsot a horgolásos csoportomban, hogy mégis mekkorára kell horgolni azt a négyzetet.
A javaslat az volt, hogy amikor elég nagynak találom, férceljem össze és próbáljam fel.
Így is tettem, amikor elég nagynak találtam, és bevallom, már szerettem volna látni az eredményt, fürdőzni a sikerben, összevarrtam.

Ekkor 105 X 105 cm-es volt a négyzet.

Nem töltött el elégedettséggel a látvány. Agyaltam a folytatáson, mégpedig oly módon gondolkodva, hogy alighanem az én szélesebb, mint hosszú alkatomra célszerűbbnek tűnik, ha téglalap alakúra horgolom. Így dolgoztam rajta még egy napot, kialakította a megfelelőnek tűnő téglalapot.

Összehorgoltam az ujjánál, és elkezdtem a passzé rész elkészítését.

Itt is fejtettem egy párszor, mert törekedni kellet, hogy rugalmas legyen, mutatós is. Végül a relief pálcák lettek a befutók, egy elölről, egy hátulról lehorgolva.

És elkészült.

Sajnos a fényképezőgépem mostanában rakoncátlankodik, nem jövök rá, milyen beállítási probléma lépett fel, de nem készít elég éles képeket.

Takaró 3.

Február végén újabb ötletelés vette kezdetét, annak függvényében, hogy az adott fonalak mire alkalmasak.
Sok-sok szín-és formabeli próbálkozás után elkezdtem az újabb takaró horgolását.
A munka folyamata a következő:
Mindig kitűzött számú  négyzetet horgolok meg, ez esetben 10 darabonként történt a munka. Ennek az a lényege, hogy amikor elkészül a megfelelő számú négyzet, megtörténik a szálak eldolgozása is.
Ez tapasztalat által kialakult fortély,  a szálak eldolgozásának elmaradása ugyanis nem kis nehézséget okoz a munka végéhez közeledvén.
Voltaképpen van olyan nehéz, csak nem annyira örömteli és szép része a tevékenységnek, mint maga a horgolás.
Tehát 10-10 négyzetet megcsináltam, eldolgoztam, egy szál fonallal összekötöttem és felhalmoztam őket.

A négyzetek számát befolyásolja, ha valamelyik szín elfogy. Ebben az esetben a négyzetek utolsó sorát alkotó halványlila  színből fogytam ki.
Így hát szükséges volt egyszínű négyzetek készítése. Ez a szálak eldolgozása szempontjából könnyebb feladat.
Eljött a beteljesülés pillanata, a hat hétig tartó munka/szórakozás tegnap befejeződött.

A takaró neve "szomorú pamukos" lett. Amikor készült, és ez megemlítettem, a menyem elcsodálkozott ezen a kifejezésen. Ekkor elmondtam, amit erről tudok, hogy a kalocsai hímzésnek azt a vonulatát nevezik így, amelyben a lila-kék-bordó változatai  fordulnak elő, némi sárga társaságában. Kimaradnak az élénk, világos színek.

Nekem tetszik....

Kitérő, a kardigán

Januárban újabb adag gépi kötőfonalat vásároltam, hetek teltek el az ötleteléssel.
Ez is egy izgalmas, megtermékenyítő érzés, mert próbálgatod, lefejted, félreteszed, új megoldáson töröd a fejed, mintákat keresel.
Lázas időszak ez is.
Aztán egy kis kitérőt tettem, mert az egyik fonal alkalmasnak látszott kardigán horgolásához.
Csillagokból készült a sötétkék ruhadarab, ugyanúgy voltam vele, mint minden sok-sok csillagból, négyzetből álló munkámmal. Eleinte azt éreztem, sajnálni fogom, hogy nem csinálhatom tovább, ha elkészül, aztán kicsit torkig lettem vele.
Végre elkészült, jól érzem magam benne, sikernek könyvelhetem el a dolognak ezt a részét, a fotót viszont kevésbé.
Egyszerűen képtelen voltam a sötétkék, lyukacsos kardigánt megfelelően lefényképezni.

A teljesség kedvéért megmutatom egyik régebbi kötött kardigánomat is.

Horgolt takarók 2.

Takaróim száma ismét növekedett.

November és január között egy, nem teljesen hagyományos módon horgolt darabon dolgoztam.

Itt a négyzeteket egybefüggő sorok kombinálásával rendeztem kész munkadarabbá.
Eleinte tetszett a kihívás, annak izgalma, később azonban kissé fárasztott és untatott a hosszú-hosszú sorok horgolásának monotóniája.
Őszintén szólva, megkönnyebbültem, amikor elkészült.

Az első képen egy motívum látható.
Elkészülnek a négyzetek, amelyeket hullámos sorokkal dolgoztam össze.

Sajnos, a fotó nem tökéletes, a valóságban az élénk kék és rózsaszín megfelelő egységet alkot a grafitszürke színnel. Színes, mégsem harsány a takaró.

A motívumból összesen 5 készült, ezzel értem el a kívánt méretet. 

A két vége cakkos befejezése egy sor rózsaszín, amellyel a körbe horgolás is megtörtént, az előbbiekben említett nagy megkönnyebbülésemre.

Végül az egyik lehetséges  funkciójának betöltése közben kerti pihenő hintán elhelyezve.

Húsvéti dekoráció

A  tojásfa

A tojások egy korábbi évben készültek.
Az idén előkerültek és kompozícióvá váltak.

A tyúkocskákat is régebben készítettem, de most eszembe jutottak.

 

Végül hétfőn megkerestem Nyuszit a kis unokám játékai között és nekitámasztottam a tojásfának.

A takaró

Az előző bejegyzésemben emlegetett nagyinégyzetek sorsa beteljesedett.
Elkészült a takaró!
Ezt megelőzően sikerült vásárolnom csaknem 6 kg vékony műszálas fonalat, amelyből 3 szál összefogásával készülnek a négyzetek, valamint ebből a szerzeményből került ki az összedolgozás sorához felhasznált, kellemes sárga színű fonal is.

Ezeket a fonalakat le kell gombolyítani, mert több szálat fogok egyszerre használni belőle. 

Ha lehet ezt a tevékenységet jellemezni, azt mondom, sziszifuszi munka. 

5 és 10 dkg-os gombolyagokat készítek, egy délután maximum 30 dkg-ot tudok letekerni.

Visszatérve a takaróhoz. Összehorgoltam a négyzeteket, próbáltam valamilyen rendszert alkalmazni az összeállításnál. Nagy kompozíciós lehetőség nem volt, mivel maradék fonalakból, előre kialakított koncepció nélkül kezdtem a horgolást.

125x180 cm-es lett a kész munkadarab, súlya 93 dkg. 

Ez teljesen rendben van, légies, nem nehéz, ugyanakkor  megfelelő tartása van.

Sajnos a fotózás nem sikerült elképzelésem szerint, nem tudtam-hozzáértés hiányában-megjeleníteni a képen teljes "életnagyságban" a takarót.

Lássunk hozzá ismét!

Sok-sok hét telt el anélkül, hogy kedvem lett volna írni. Hogy miért? Sora van annak, mint a máknak. Nem akarok róla beszélni. Annyit azért mégis, hogy ezen idő alatt a kézműveskedéshez sem volt semmi kedvem. Most azonban  elkezdett bennem pislákolni az életkedv lángocskája, és mivel hiszem, hogy hullámvölgyeinkből úgy tudunk legsikeresebben kievickélni, hogy visszamegyünk oda az időben, amikor még rendben voltak a dolgok.

Következésképpen vissza kell térnem az íráshoz és a horgoláshoz.

Néhány kép, amelyekkel bemutatom az eltelt hónapok ténykedését.

1. Békák

Még a tavasszal horgoltam, kétszer is, megrendelésre ezt a bájos békapárocskát:

2. Mobiltokok

A legkedvesebb időtöltés, egy délutános kaland.

Fogod a tűt, a fonalat, és az alkotás néhány óra alatt kész.

3. Nagyi négyzetek

Mostanában előszedtem a télen megkezdett munkát, és az utóbbi hetekben felküzdöttem 120 db-ra a nagyikockák létszámát.

Pillanatnyilag újabb, horgolásra alkalmas fonalaknak az interneten történő felkutatása, majd  beszerzése tart izgalomban, biztosítva ezzel az örömérző képesség megfelelő szintjét.