Szerelem volt, első látásra, minek hatására nyomban elköteleződtem a shrug mellett.
El kell készítenem!- szólalt meg a jól ismert belső hang, ami aztán űzött és hajszolt, amíg el nem készült a hatalmas méretű nagyinégyzet.
Közben azért kértem tanácsot a horgolásos csoportomban, hogy mégis mekkorára kell horgolni azt a négyzetet.
A javaslat az volt, hogy amikor elég nagynak találom, férceljem össze és próbáljam fel.
Így is tettem, amikor elég nagynak találtam, és bevallom, már szerettem volna látni az eredményt, fürdőzni a sikerben, összevarrtam.
Ekkor 105 X 105 cm-es volt a négyzet.
Nem töltött el elégedettséggel a látvány. Agyaltam a folytatáson, mégpedig oly módon gondolkodva, hogy alighanem az én szélesebb, mint hosszú alkatomra célszerűbbnek tűnik, ha téglalap alakúra horgolom. Így dolgoztam rajta még egy napot, kialakította a megfelelőnek tűnő téglalapot.
Összehorgoltam az ujjánál, és elkezdtem a passzé rész elkészítését.
Itt is fejtettem egy párszor, mert törekedni kellet, hogy rugalmas legyen, mutatós is. Végül a relief pálcák lettek a befutók, egy elölről, egy hátulról lehorgolva.
És elkészült.
Sajnos a fényképezőgépem mostanában rakoncátlankodik, nem jövök rá, milyen beállítási probléma lépett fel, de nem készít elég éles képeket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése