Takaró 3.

Február végén újabb ötletelés vette kezdetét, annak függvényében, hogy az adott fonalak mire alkalmasak.
Sok-sok szín-és formabeli próbálkozás után elkezdtem az újabb takaró horgolását.
A munka folyamata a következő:
Mindig kitűzött számú  négyzetet horgolok meg, ez esetben 10 darabonként történt a munka. Ennek az a lényege, hogy amikor elkészül a megfelelő számú négyzet, megtörténik a szálak eldolgozása is.
Ez tapasztalat által kialakult fortély,  a szálak eldolgozásának elmaradása ugyanis nem kis nehézséget okoz a munka végéhez közeledvén.
Voltaképpen van olyan nehéz, csak nem annyira örömteli és szép része a tevékenységnek, mint maga a horgolás.
Tehát 10-10 négyzetet megcsináltam, eldolgoztam, egy szál fonallal összekötöttem és felhalmoztam őket.

A négyzetek számát befolyásolja, ha valamelyik szín elfogy. Ebben az esetben a négyzetek utolsó sorát alkotó halványlila  színből fogytam ki.
Így hát szükséges volt egyszínű négyzetek készítése. Ez a szálak eldolgozása szempontjából könnyebb feladat.
Eljött a beteljesülés pillanata, a hat hétig tartó munka/szórakozás tegnap befejeződött.

A takaró neve "szomorú pamukos" lett. Amikor készült, és ez megemlítettem, a menyem elcsodálkozott ezen a kifejezésen. Ekkor elmondtam, amit erről tudok, hogy a kalocsai hímzésnek azt a vonulatát nevezik így, amelyben a lila-kék-bordó változatai  fordulnak elő, némi sárga társaságában. Kimaradnak az élénk, világos színek.

Nekem tetszik....

Kitérő, a kardigán

Januárban újabb adag gépi kötőfonalat vásároltam, hetek teltek el az ötleteléssel.
Ez is egy izgalmas, megtermékenyítő érzés, mert próbálgatod, lefejted, félreteszed, új megoldáson töröd a fejed, mintákat keresel.
Lázas időszak ez is.
Aztán egy kis kitérőt tettem, mert az egyik fonal alkalmasnak látszott kardigán horgolásához.
Csillagokból készült a sötétkék ruhadarab, ugyanúgy voltam vele, mint minden sok-sok csillagból, négyzetből álló munkámmal. Eleinte azt éreztem, sajnálni fogom, hogy nem csinálhatom tovább, ha elkészül, aztán kicsit torkig lettem vele.
Végre elkészült, jól érzem magam benne, sikernek könyvelhetem el a dolognak ezt a részét, a fotót viszont kevésbé.
Egyszerűen képtelen voltam a sötétkék, lyukacsos kardigánt megfelelően lefényképezni.

A teljesség kedvéért megmutatom egyik régebbi kötött kardigánomat is.

Horgolt takarók 2.

Takaróim száma ismét növekedett.

November és január között egy, nem teljesen hagyományos módon horgolt darabon dolgoztam.

Itt a négyzeteket egybefüggő sorok kombinálásával rendeztem kész munkadarabbá.
Eleinte tetszett a kihívás, annak izgalma, később azonban kissé fárasztott és untatott a hosszú-hosszú sorok horgolásának monotóniája.
Őszintén szólva, megkönnyebbültem, amikor elkészült.

Az első képen egy motívum látható.
Elkészülnek a négyzetek, amelyeket hullámos sorokkal dolgoztam össze.

Sajnos, a fotó nem tökéletes, a valóságban az élénk kék és rózsaszín megfelelő egységet alkot a grafitszürke színnel. Színes, mégsem harsány a takaró.

A motívumból összesen 5 készült, ezzel értem el a kívánt méretet. 

A két vége cakkos befejezése egy sor rózsaszín, amellyel a körbe horgolás is megtörtént, az előbbiekben említett nagy megkönnyebbülésemre.

Végül az egyik lehetséges  funkciójának betöltése közben kerti pihenő hintán elhelyezve.